Megint lapoztunk egyet a naptárban és áprilisban elérkeztünk a - koncertek szempontjából - az eddigi legkeményebb hónaphoz az idei évben. Persze-persze, márciusban is voltak események, de igazság szerint eléggé dallam-orientált volt a múlt hónap, így a Paganfest-et leszámítva nem is volt számomra más kedvemre való buli, bár a Mercenary-t mondjuk nagyon megnéztem volna mégegyszer, főleg, hogy az új lemezük is egy hatalmas anyag lett, de végül nem volt kedvem 4 zenekart végigunni és 6000 Ft körüli összeget kicsengetni egy max 40 perces Mercenary-ért, szóval...
...szóval maradt az áprilisi csúcsforgalom. A költözés és lakásfelújítás is nagyjából befejeződött, úgyhogy a blogot is igyekszem majd ismét sűrűbben frissíteni, elsősorban most koncertes élményekkel, már csak azért is, mert a legutóbbi Paganfest-es firkálás ismét nézettségi rekordot döntött (köszi mindenkinek!) meg az ehavi néznivalók amúgyis megérnek pár sort az oldalra. Most viszont nem rizsázok többet az egyebekről, nézzük mi volt hétvégén:
Pénteken a 4. Epica koncertemre készültem boldogan, elvégre elég szerencsésnek mondhatom magam, hogy mind közül a legkedvesebb zenekarom lassacskán hazajár magyar földre, biztosítva ezzel az állandó ellátást a szimfónikus zenék, na meg persze a csapat hűséges híveinek. A felvezetést ezúttal mondjuk nem vitték túlzásba, volt is egy kis hiányérzetem, hogy a fantasztikus októberi Revamp-Kells páros után most nem futotta semmi ínyenc előzenekarra, de végülis a lényeg megvolt, úgyhogy nem panaszkodok.
Főleg, hogy a Leecher számomra nagyon kellemes csalódást okozott. Mikor megláttam, hogy nekik jutott a bemelegítő szerep, valamiért volt egy olyan érzésem, hogy ez a csapat a (hál'Istennek) mára megboldogult Gyöngyvér tagjainak új zenekara, ezért elég keserű szájízzel kezdtem kutatni a neten utánuk, aztán mikor a Reverbnation-on belehallgattam pár számukba és tudatosult bennem, hogy az ég világon semmi közük a "gyöngyiékhez", a kezdeti aggodalom hirtelen átcsapott kíváncsiságba, és úgy voltam vele, hogy meglátjuk milyen lesz élőben, aztán majd ráérünk utána ítélkezni.
Azt szeretném leszögezni, hogy nem szeretem az Apocalyptica-t és különösebben erre a csellós megoldásra sem gerjedek túlzottan, de ettől függetlenül tetszett amit csináltak. Eleve elég eredeti ötlet egy szál gitár nélkül nyomni a metal-t, a Sepultura átdolgozás meg egyenesen ámulatba ejtően sikerült és a hangulat is olyan csöndes, de kellemesen lényegre hangoló volt. Komolyabb gondom tulajdonképpen csak az énekkel volt, egyfelől a kezdeti technikai zűrök miatt meg a hangzásbéli tökéletlenségek miatt, másfelől meg szerintem lenne még mit kihozni abból a hangból. Egyelőre mindenesetre maradjunk annyiban, hogy nehéz véleményezni azt, amiből nem sokat hallani. Minden más tekintetben viszont teljesen rendben volt a műsor. Jók voltak a számok is, van ebben az egészben fantázia. Nekem tetszett, szurkolok nekik.
Egy hosszabb szusszanás után aztán felhangzott a Samadhi intrója, én meg kis híján összeestem örömömben, hogy újra első sorból csodálhatom végig az univerzum legnagyobb bandáját. Elsőként az Epica-s srácok érkeztek a már jól megszokott nyitó nóta, a Resign To Surrender riffjeivel, majd Simone is előkerült, egycsapásra széppé varázsolva az életet a puszta jelenlétével. Sokáig a hangulatot sem kellett építgetni, két szám után már benne volt a levegőben az a sajátos hangulat, az a gyönyör, amit csak egy Epica koncerten érezhet az ember.
Mondanom sem kell, a srácokon és királynőjükön éppen annyira látszott, hogy élvezik a show-t, mint a közönségen (talán ettől is olyan szimpatikusak), Simone pedig ezúttal sem felejtette el megemlíteni, mennyire szeretnek évről-évre visszajárni Magyarországra. Legalább egy nyomós okunk lehet, hogy miért is jó magyarnak lenni... A koncertre visszatérve, a dalok tekintetében érthető módon leginkább a Design Your Universe mesterművei domináltak, de természetesen az olyan régi kedvencek sem maradhattak ki, mint a Sensorium, a Cry For The Moon vagy a Black Infinity. Én mondjuk örültem volna még néhány dalnak a The Divine Conspiracy-ról (a személyes kedvenc Chasing The Dragon és a Fools Of Damnation nagyon hiányzott), de tény, hogy minden nem fér bele az időbe, így is a szokásosnál valamivel többet, majd' másfél órát játszottak.
Az Imperial March egyébként még így sokadszorra is üde színfolt a setlistben, az ember viszonylag ritkán mondhatja el magáról, hogy végig headbangelte a Star Wars betétdalának fémes változatát. :-) Az imént említett Cry For The Moon szerintem mai napig az egyik legjobban működő dal élőben, az együtt éneklős részt beleszőve meg végképp külön élmény, ahogy azt már a tavalyi Hegyalján is megtapasztalhatta a közönség. A rendes játékidőt két monstrum, a Kingdom Of Heaven és a kötelező Consign To Oblivion zárta, valami egészen frenetikus hangulat közepette, a szerzeményeket még a nemrégiben itt járt Moonsorrow is megirigyelné... :-)
A levonulás persze csak formalitás volt, ahogy Mark Jansen is mondta egy korábbi bulin: "We know, you want more and you know, we'll play more, so that's how it works." Szerencsére nem csak egy szám ráadásul volt, sőt, úristen mekkora dalokkal jöttek vissza! A Tides Of Time-al egy újabb hatalmas álmom vált valóra, hogy eljátszották, és a Black Infinity is afféle ritka gyöngyszemnek számított, nem beszélve a The Phantom Agony-ról, amit ha jól emlékszem, utóljára a 2009-es Balaton Music Wave-en játszottak. 
Szóval tényleg kivételes élmény volt a mostani fellépésük is, akárcsak eddig bármelyik. A setlist is remekül össze lett rakva, igazán nem lehetett okunk panaszra, a sovány bemelegítés (és most nem a Leecher minőségére, inkább a fellépők számára gondolok) ellenére egészen fantasztikus este volt - bűn lett volna kihagyni! Beszélhetnénk még róla napestig, hogy mennyire emberi, tehetséges és csodálatos zenekar az Epica, hogy Simone milyen tökéletesen gyönyörű és imádnivaló, hogy mekkora élmény egy koncertjük, akkor is, ha az ember már nem először látja őket, de aki szereti a hollandok zenéjét, annak fölösleges mindezt magyaráznom, hiszen mindnyájan éppen ezért imádjuk őket annyira. Köszönjük az élményt és visszavárunk benneteket...!
Epica Setlist: 1. Samadhi (Prelude); 2. Resign To Surrender; 3. Sensorium; 4. Unleashed; 5. Martyr Of The Free World; 6. The Obsessive Devotion; 7. The Imperial March; 8. Sancta Terra; 9. Cry For The Moon; 10. Kingdom Of Heaven; 11. Consign To Oblivion - Encore: 12. Tides Of Time; 13. Black Infinity; 14. The Phantom Agony.
