Tartalom

Saját vélemény zenéről, filmről, könyvről, utazásról és minden ami közbejön.

Olvasói vélemény

Szavazás
Melyik stílus áll hozzátok a legközelebb?

black
gothic/symphonic
folk/pagan/epic
(melodic) death
thrash
core
doom
heavy/power

Moziverzum

2011.02.05. 00:40 :: Swamplord

Most, hogy remélhetőleg korrektül sikerült beszámolnom a múlt hétvégi eseményekről, evezzünk megint egy kicsit más vízekre. Az elmúlt napok leforgása alatt már megérkezett az utánpótlás a tartalmat illetően, illetve vannak még régről félretett mondókáim is, amiket úgy terveztem, majd egy esetleges uborkaszezonban posztolgatok. Egyelőre azonban bőven van miből válogatni: könyvek terén az Átölel az éjszaka óta már végeztem a sorozat első részével, továbbá a Tündérvilág széria első kötetét is kiolvastam, így ezekről mindenképpen lesz majd egy-egy ajánló a napokban, ezen kívül pedig visszatérnek a film kritikák is, méghozzá most rögtön, mára ugyanis két aktuális mozi filmet hoztam bemutatásra.

Mielőtt belekezdenék, a bloggal kapcsolatban még annyit röviden, hogy a könyves rovat ötletét egyelőre jegelem, mivel a kihelyezett szavazásra egy árva voks nem érkezett, feltételezem tehát, nem különösebben hozott lázba senkit az ötlet. Helyette van viszont a "külföldi koncertek" rész, ahová a jövőben majd az Artas bulihoz hasonlóan, részletekben írom meg a határontúli tapasztalatokat zenéről, utazásról és minden egyébről ami közbejön. A szavazást azért dísznek kint hagyom, néha valaki jófejségből bökhetne egyet a lehetséges opciók valamelyikére, hogy mégse álljon ott az eredmény annyira kopaszon.

És akkor mozizzunk... Ahogy általában lenni szokott, haladjunk most is a keményebbtől a lazáig, így kezdeném a Rohanással. Dwayne "The Rock" Johnson neve hallatán akár látatlanban el is könyvelhetnénk a dolgot egy középszerű családi filmnek, hisz mindnyájunk kedvenc ex-pankrátora előszeretettel adta nevét ilyen jellegű filmekhez, elég csak a Boszorkány-hegyre, vagy a Fogtündérre gondolni. Most azonban végre személyiségéhez méltó szerepet kapott, itt ugyanis a nemes egyszerűséggel sofőrnek nevezett pasas karakterében kívül-belül megmutathat magából mindent a nagyvilágnak.

A sztori gerince, hogy a Dwayne által alakított fickó, miután kiszabadul a sittről, testvére gyilkosát és közreműködőit kezdi egyenként kiírtani. A bosszúvágytól fűtött "sofőrt" azonban üldözni kezdi egy profi bérgyilkos, aki kihívást keresve ezúttal igencsak emberére akadt. Akció filmről lévén szó, a történet komplexitása ennyiben ki is merül, kezdetben voltak is emiatt fenntartásaim a filmmel kapcsolatban, ám útközben azért kiderült, hogy annál többről van itt szó mint, hogy járom az utcát és trappistát csinálok a búrádból a berettámmal. Eleinte még minden elég sablonosnak tűnik: kigyúrt izomállatok, dögös verdák és pörgős cselekmény, szóval olyan tipikusan pasis megközelítésben van tálalva minden. Ám ahogy halad előre a történet, úgy lesz egyre hatásosabb ezek alkalmazása, amit a számos jól eltalált képi megvalósítással még tovább sikerült fokozni, olyannyira, hogy az utolsó félóra már lórugás szinten megemeli a színvonalat. Nem olyan primitív tehát a film, mint amilyennek tetteti magát.

A célközönségből adódóan a másik nem viszont elég csekély ellátásban részesül. Poénokat nagyítóval sem találni, a mellékes szerelmi szál pedig szinte csak azért van jelen, hogy érzékeltesse, mennyire macsó a Jake Gyllenhaal klón bérgyilkos szépfiú (Oliver Jackson-Cohen). Az egyetlen valamirevaló érzelmet Dwayne oldaláról kapjuk, aki bátyja halálára gondolván rendre elérzékenyül, bár véleményem szerint ez sem annyira eltalált - annyira unalmas már, hogy a nagymenő, kigyúrt hústornyokat mindig a drága mami vagy a család egyéb tagja tartja sakkban, miközben egy öreg bácsi agyát meg szemrebbenés nélkül szétloccsantja a saját otthonában. Szóval ilyen téren lehetett volna még finomítani. Másik nagy negatívum számomra a zene volt. Fel nem foghatom, hogy egy ilyen tökös filmhez miért kell ennyire tutyi-mutyi soundtrack-et összeállítani. Az elején, a szabaduláskor pl. egyenesen nevetségesnek tartottam, hogy a nagy menőzés közben valami háttérzenének is jellegtelen dalt nyomattak, ahelyett, hogy betoltak volna alá mondjuk egy húzós Godsmack nótát, vagy valami hasonlót. Tényleg ennyire félnének a készítők a közízléstől? Meglehet. Mindenesetre ez nagy érvágás volt, és nem csak azért mondom, mert alapvetően metalos beállítottságú vagyok. Dögös filmhez dögös zenét várok el, nem ilyen pöcsölős baromságot.

Az említett hiányosságoktól eltekintve viszont részemről így is messze várakozáson felül teljesített a Rohanás. Megvan benne a csavar (nem is egy), van stílusa az egésznek és a hangokat leszámítva nagyon profin össze lett rakva a cucc. Az akció jeleneteknek hála, igazi mozis film született, otthon ez nem ugyanaz, hacsak nem rendelkezünk házimozival felszerelt 1 m átmérőjű plazmatévével. Hímeknek erősen ajánlott néznivaló!

10/9

Feliratos előzetes:

A Dilemma már egészen más tészta. Itt noha többen is pedzegették a pasi-vígjáték jelzőt, én valahogy egyiket sem véltem felfedezni a teremben töltött majd' 2 óra alatt. Bizonyára bennem van a hiba, de (sajnos részben magánéleti dolgaimból kifolyólag) a megcsalásos témakört a magam részéről annyira nem találtam poénosnak. Történik ugyanis, hogy van két jóbarát, közülük Ronny (Vince Vaughn), aki épp leánykérésre készül, váratlanul rajtakapja Nick (Kevin James) feleségét, Geneva-t (Winona Ryder), amint megcsalja férjét egy botanikus kertben. Ronny aztán nem tudja eldönteni, hogy szóljon-e barátjának a történtekről, mivel a férfi páros épp egy nagy volumenű üzletet készül nyélbeütni a Chrysler-rel, ami miatt Nick éjjel-nappal egy kocsin dolgozik.

Geneva félrelépése után, a Ronny által sokáig példaképnek tekintett házaspárról kiderül, hogy egyikük sem teljesen őszinte a másikkal, ez pedig méginkább megnehezíti Ronny dolgát a kis titkával kapcsolatban. A dilemma közben persze akadnak mókásabb jelenetek és pár jobban eltalált poén, de nem mondanám, hogy könnyesre röhögtem magamat a székemben. A színészi teljesítményekre azonban nem lehet panasz, a két srác mellett kedveseik is jól asszisztálnak a történethez, Winona pl. tökéletesen hozza a szerető feleség és a gonosz hárpia szerepét egyaránt.

Más egyebet nem igazán tudnék hozzáfűzni a látottakhoz. Jó-jó, de igazából semmi különösről nem marad az, aki kihagyja ezt a filmet. Otthonra mindenesetre egynek elmegy, ha épp nincs semmi dolgunk egy fárasztó nap után.

10/7

 

 

Trailer:

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://swampofslaughter.blog.hu/api/trackback/id/tr552639760

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása