Folytassuk hát az áprilisi dömpinget, és ahogy legutóbb ígértem, ezúttal a 15-ei Beltinefest eseményeit fogom néhány mondatban összefoglalni. Tulajdonképpen egyfajta underground vagy csúnya kifejezéssel élve no-name Paganfest-nek is felfogható volt a rendezvény, ahol a fellépők nevei azért már tényleg csak azoknak lehetett ismerős, akik valóban a stílus elkötelezett hívei és kicsit mélyebben a felszín alá ásnak. Nos, mivel két szívem csücske, a black és a gothic zenéken túl magam is nagy rajongója vagyok a folk és pogány muzsikáknak, így a 4 zenekarból 3-al abszolút képben voltam, egyedül a nyitó Žrec-ről nem volt sok fogalmam első blikkre, aztán persze belőlük is - felszínesen bár - de felkészültem a koncert napjára.
Az érkezést most nem siettem el, látatlanban is elég egyértelműnek tűnt, hogy még pontban kapunyitáskor sem lesz kígyózó, méteres sor a Fényes Adolf utcában, bár azért azt meg kell jegyeznem, hogy összességében tekintve egész szép számmal összegyűltünk a bulira, sokkal többen, mint hittem volna. A 900 Ft-os jegyár persze elég motiváló volt, ennyiért igazán bűn lett volna kihagyni ezt az impozáns mini-fesztivált, így talán még az is lenézett aznap a Yuk-ba, akiknek a fellépők nagyrésze a se kép-se hang kategóriába tartozott. Különbenis, ha valaki szereti a folk zenét, hát itt most nem kellett csalódnia... A koncert beharangozója mondjuk elég mókásan hangzott ezzel az "egyetlen nap, amikor csak folk zene szól" kijelentéssel. Jó, oké, Paganfest-en volt egy Unleashed, akik csöppet kilógtak a sorból, de azon kívül, hogy ezzel nyitva hagytak egy ilyen erőltetett reklám lehetőséget, szerintem mindannyian tudjuk, hogy nem ez volt az első (és utolsó) ilyen jellegű este hazánkban. Mostanában (meg amúgy is) egyébként is annyi élő folk zene szól nálunk (Dalriada lemezbemutató, Paganfest, Turisas stb.), hogy a sok népzenétől lassan már a fejem utolsó rejtett kamráiban is furulya, síp, duda, miegyéb szól.
Na de térjünk a lényegre. Elsőként tehát, mint említettem, a cseh Žrec szállta meg a színpadot. Velük kapcsolatban a koncert előtt afféle gyorstalpaló gyanánt belehallgattam eddigi egyetlen Žertva c. nagylemezükbe, ami őszintén szólva olyan nagyon mély nyomot nem hagyott bennem, élőben viszont különösebb fintorgás nélkül elnéztem ezt az amúgy totál standard megközelítését a pogány metalnak. Voltak új nótáik is, melyeket rendkívül fantáziadús módon new song "munkacímen" konferáltak fel, ezek már egy fokkal izgalmasabbnak tűntek, mint a Žertva szerzeményei, de azért nagy újdonságokat ezekben sem fogunk majd találni. A műsort talán csak a csapat hegedűse Marvin tudta színezni itt-ott, amúgy tényleg olyan tipikus szürke, de korrekt kategória volt az egész, amiről ti is elég behatóan meggyőződhettek a több, mint 8 percesre sikerült Raráš Rakáša-ra készült videóból. Szerintem elég beszédes felvétel, úgyhogy nem is fűznék hozzá egyebet.
A Cruadalach-hoz viszont annál inkább! Nem tudom, hogy spontán változott-e a fellépési sorrend, vagy eredetileg is így volt betervezve, mindenesetre ők érkeztek az emelvényre, noha a netes infók alapján a Stribog-nak kellett volna következnie. A magam részéről persze nem bántam a dolgot, mert a Niburta mellett rájuk voltam a leginkább kíváncsi, miután a vadiúj lemezük ennyire megfogott a koncertet megelőző napokban.
Sajnos ezen a ponton újra megtapasztalhattam, hogy miért is nem szeretek a Yuk-ba járni: egyszerűen olyan rohadtul kicsi és alacsony a klub, hogy a feltömörülő 9 ember egymás nyakát taposta az emelvényen, ráadásul hangszerének nagysága miatt a dudás hölgynek is meggyűlt a baja a plafonnal, a legrosszabbul mégis a horda énekese, Radalf járt, aki nem elég, hogy gyakorlatilag már nem fért fel a színpadra és folyton a közönség arcában ugrált, de rögtön a koncert elején sikerült összeszednie egy kisebb sérülést, miután egy óvatlan ugrás után telibe találta az orrát a bassz-gitáros...
Pedig micsoda műsor volt! A hering-effektus ellenére így is próbált a lehető legtöbbet mozogni a társaság, és végül sikerült is kialakítani azt az energiát és ritmusosságot, ami a zenéjüket is jellemzi. Radalf rengeteget hozzátett a hangulathoz a maga átszellemült előadásával és a setlist-be is kellemes dalokat sikerült beválogatni. Természetesen az AGNI album számai voltak a dominánsak, kishíján az egész cuccot, konkrétan 8/6 új tételt is eltoltak, köztük a számomra kedves Heavenly Forge-ot és a Vrásčitá-t is hallhattuk. Nagyon bántam, hogy a helyszíni körülmények visszavettek ebből a produkcióból, mert szemmel láthatóan többre, látványosabb előadásra lettek volna képesek a srácok, ha van elég helyük mozogni. Ennek ellenére persze élvezetes volt a show, de azért egyszer majd meglesném őket mondjuk egy fesztivál keretein belül is, hogy olyan adottságok mellett mire képesek.
Setlist: 1. Occident Sun; 2. Golden Times; 3. Nezlomní; 4. Rage Stars Here; 5. Morrigan; 6. Cruadalach; 7. Heavenly Forge; 8. Vrásčitá; 9. Confession; 10. Pramen Epony.
A prágai "sokak" után a Niburta-nak is valamelyest meggyűlhetett a baja a térrel, hiszen ők sem éppen 3 emberből állnak. Nem értem, miért nem lehetett mondjuk egy Dürer nagytermet "megszavazni" ennek az estének... A zenére és a lelkesedésre persze itt sem lehetett panasz, előbbiről mondjuk már jó ideje meggyőződtem, hiszen már a blog indulásakor is hangoztattam, hogy ez az Eredet demó valami nagyon durván bejövős cucc számomra. Mázlinkra pedig új, eddig ismeretlen dalokat is pakolásztak a programba - igaz, nehéz is lett volna intróstul-outróstul 5 számmal kiállni lenyomni egy koncertet. Kezdésként máris egy friss és igencsak ígéretes dal hangzott fel, majd jöttek a demóról ismerős tételek, először a Nap És Hold, majd az átkötő Ancestry után a személyes kedvenc Forgotten Path, ami élőben is valami egészen eszméletlen élmény. 
Az ezt követő Forebear's Dance után aztán megint jöttek az újdonságok, közülük is a folyamatosan bedurvuló Rege c. dal már így elsőre is nagyon megfogott, de a női énekes Keselyű sem tűnik gyenge számnak. Apropó női ének, kicsit sajnáltam, hogy az egyébként kimondottan ütős sound mellett (a dob és a gitár például úgy szólt, mint a dinamit!) pont Lili éneke lett egy csöppet halkabb a kelleténél, pedig a hangja gyönyörű és a daloknak is nagyon jót tesz szerintem ez a fajta vokál. Ennyi azonban belefér, minőség szempontjából ez nem oszt, nem szoroz. Ami viszont szerintem méginkább feldobna egy Niburta koncertet, az pár apró külsőség vagy dísz, hogy mégis úgy szemre is legyen valami fílingje a dolognak, mert önmagában hallásra már ígyis letaglozó az előadás, a tehetséghez kétség sem férhet. A végén aztán rendesen kijutott a jóból, zárásképp mégegyszer megkaptuk a Forgotten Path-ot, aminek utolsó refrénjéhez Radalf is betoppant egy röpke vendégszereplésre. Rajta egyébként mindvégig látszott, hogy mennyire élvezi a pestiek zenéjét, még a közönség soraiban is felbukkant néha egy kis hej-hej-re a Cruadalach vezére.
Látszik azért, hogy van még itt mit csinálni (elsősorban az előadás terén, a zene már most is állat), de szerintem idővel nagyon könnyen kinőheti magát a Niburta Mo. vezető folk metal csapatává, megosztva ezzel a trónt a Dalriada-val. A kezdés mindenesetre több, mint bíztató volt és a nép is szép számmal összegyűlt a fellépésükre. Abszolút bíztató és ígéretes banda!
Setlist: 1. Intro; 2. Dance Of Satyrs; 3. Nap És Hold; 4. Ancestry; 5. Forgotten Path; 6. Awakening; 7. Forebear's Dance; 8. Keselyű; 9. Rege; 10. Fúvom Az Énekem - Encore: 11. Forgotten Path.
A Stribog-ra aztán már a tömeg 3/4-e szétszéledt, így elég családias hangulatban vártuk a horvát csapatot. Az előbb hiányolt külsőségek itt előkerültek, méghozzá a jól ismert ruhák és szőrmék formájában, ami viszont ennél sokkal fontosabb, hogy a zene is tartotta, sőt, szinte emelte az este eddig sem alacsony színvonalát. A hangzás náluk volt a legtökéletesebb, kegyetlenül horzsoltak a black-es témák és Petra melódikus éneke is kristálytisztán hangzott. A Cruadalach-hoz hasonlóan ők is a setlist nagyrészét a tavalyi anyag szerzeményeivel töltötték ki, 7/6 nóta is felhangzott az U Okovima Vjecnosti-ról. 
A hangulat itt is nagyon átjött, még úgy is, hogy tulajdonképpen ők voltak a legkeményebbek a felhozatalból, ennek ellenére megmaradt a folkos mellék íz. Megkockáztatom, talán ők tetszettek a legjobban, noha konkrétan nem tudnám megindokolni miért - lehet egyszerűen csak előbújt belőlem az ösztönös vonzódás a black metal(-os hatások iránt). Remélem őket is sikerül még elkapnom valahol, mert nagyon tetszetős, kemény muzsika volt ez, egy meglehetősen profi, vagy legalábbis annak tűnő gárda tolmácsolásában.
Setlist: 1. Intro; 2. Panonija; 3. Follow The Silver Path; 4. U Vucjem Oku Oganj; 5. Ancestral Skyes Of Gold; 6. Rusalka; 7. Hear The Peruns Call; 8. Krunidba Slavena; 9. Remember With Pride; 10. Morana; 11. U Okovima Vjecnosti.
Velük bezárólag aztán úgy döntöttem, hogy a hazaút előtt még meglátogatom a merch pultot és tovább bővítem a gyűjteményemet, azon belül is a különlegességek részlegét egy igen baráti áron, mindössze 1500 Ft-ért beszerezhető Stribog anyaggal, illetve a Niburta Eredet demójával, ami a maga 900 forintjával olcsónak éppenséggel nem nevezhető, tekintve, hogy ilyet én is csinálok itthon (se booklet, se rendes tok), igaz, ez inkább a zenekar támogatásának szól, hiszen a dalok amúgy ingyen (és legálisan) is letölthetők a csapat Reverbnation-ös profiljáról, meg mondjuk megint más kérdés, hogy tőlük aztán végképp nem sajnálom, mert ilyen zenéért kurvára megérdemlik az (akár ilyen formában is megnyilvánuló) elismerést.
Útközben aztán még sikerült nyomni pár közös fotót, majd lassacskán elindultam hazafelé, hogy aztán lélekben már a jövő pénteki COB-Ensiferum kettősre készítsem fel magamat. Szerintem kimondottan jól sikerült ez a Beltinefest-es mulatság, úgy érzem, a fellépő csapatoknak is jutott elég idő arra, hogy megmutathassák, mire képesek, hisz elég hosszú műsorral készülhetett mindenki. Őszintén örülnék neki, ha a Paganfest mellett, a Beltinefest is állandósulna hazánkban, és évről-évre sikerülne összehozni valami ehhez hasonló underground mulatozást. Érdemes lenne.
