Tekintettel arra, hogy még friss az élmény, illetve, hogy amúgy is egyre több ötlet fogalmazódik meg bennem a bloggal kapcsolatban, most megragadnám az alkalmat, hogy bemutassak két, a napokban kiolvasott könyvet. Közülük a Dark Love szériával már találkozhattatok a korábbi bejegyzésekben, míg az Átölel az éjszaka remélhetőleg az újdonság erejével hat majd (legalábbis az oldal keretein belül).
A mondókát Az üldözött címre keresztelt kettes számú DL-lel kezdeném, amibe a hibátlan első rész után hatalmas elvárásokkal vetettem bele magamat. Talán túlzottan nagyokkal is, mert annak ellenére, hogy Sandra Palmer élete ebben a kötetben sem lett sokkal könnyebb, valahogy mégsem lett olyan ütős ez a rész, mint a másik kettő. Ennek oka vélhetően, hogy a rejtélyek és vérengzések háttérbe szorulásával ezúttal inkább a szerelmi vívódáson van a hangsúly. Sandra új, vámpír énje és múltja mezsgyéjén lavírozva keresi a helyes döntéseket, előbbi az ésszerűséget, ezáltal Donnie-t, utóbbi pedig a kontrollálhatatlan érzelmeket, egyben Luke-ot jelképezik. Donnie-t egyébként a Leszármazottban bemutatottakkal ellentétben, a hármas részhez hasonlóan megint ritka ellenszenvesnek tünteti fel az író, holott gyakorlatilag ő volt az, aki Sandra életét szavakkal és tettekkel is megmentette - igaz utóbbi eredményeként a lány már vámpírként végezte.
Rossznak azért korántsem nevezném a könyvet, az érzelmi vonalon is akadnak szívszorító pillanatok, mint pl. Sandra anyjának halála, illetve az őt megszálló és lányát folyamatosan üldöző démon, Steph kiléte, ami egyben Luke és Sandy "fantomkapcsolatát" is befolyásolja az előzményekből adódóan. Ettől eltekintve viszont hiányoltam az igazán nagy összefüggéseket, a megvilágosodáskor hangosan elkiáltott szitokszavakat, no meg a misztikus környezetet, amiből a lakewoodi tavas-erdős hangulathoz képest nem sok jutott mostanra. Lényegében tehát nem túl eseménydús kapocs ez az 1. és 3. rész között, majdhogynem ki is hagyható a kettő olvasása közt, pedig Sandra vérszívóvá válása azért elég kecsegtető alapot nyújtott volna az átalakulással járó szenvedések kivesézéséhez.
.JPG)
Elvenni azonban senkinek a kedvét nem szeretném, mert összességében a Dark Love széria egy nagyon szórakoztató olvasnivaló a sötét dolgok kedvelőinek. Az első részben minden megvan, mi szem-szájnak ingere: a hangulat, a tartalom és az érzelmek egyaránt minőségi köntösben kerülnek bemutatásra. A második kötet ezzel szemben a szerelmi vágyakra van kiélezve, a harmadik pedig a démonvadászat legmocskosabb, legundorítóbb, helyenként horrorisztikus részleteibe avatja be az olvasót, így mindenki megtalálhatja a neki szimpatikus megközelítést. Aki viszont mindet akarja, annak javaslom egyszerre beszerezni az egész pakott, mert egyenként semeddig nem tart az élvezet. Kíváncsian várom a négyes számú versenyzőt!
Az üldözött: 10/7, Dark Love széria: 10/8
Mielőtt az iménti könyvnek nekiveselkedtem, Karen Chance nyugodtan mesterműnek nevezhető Átölel az éjszakáját bújtam éjjel-nappal, talán ezért is nem éreztem annyira acélosnak Az üldözöttet, ezzel a művel ugyanis úgy érzem, elég nehéz lesz versenybe szállnia bárkinek is.
Nagyon kapós lett ez a Palmer vezetéknév, most éppen egy Cassandra-val van dolgunk, aki friss Pythia-ként (látnokként) már az első oldalakon menekülésre kényszerül a Kör mágusai elől. A borítón csábító szexi főhősnőnk épp egy Codex Merlini nevű varázskönyvet keres, melyre égető szüksége lenne önállósága szempontjából, hisz a lány ura, egyben szerelme, a mindig elegáns, ám közvetlen vámpír nagymester Mircea nem is olyan rég egy geis nevű varázslatot bocsátott rá, melynek lényege röviden, hogy a pár szinte egy lélekké olvad össze, ahol a magasabb rangú fél gyakorlatilag ellentmondást nem tűrően irányíthatja a másikat. Igen ám, de mivel Cassy látnok lévén az időben is szabadon ugrál, egyik utazása során véletlenül megduplázódik a geis, amely Mircea-ra is kiveti magát, így már mindketten az átoknak is beillő varázsige rabjává válnak. A folytatásban egyetlen céljük, hogy megtörjék az átkot, ám a könyv keresése közben sorra halmozódnak a problémák. Mircea-t rövidesen az őrületbe kergeti a geis, minek következtében a vámpírok konzulja meg akarja őt öletni. Cassy-t mindeközben lépten-nyomon üldözi a Kör, míg a mágusokkal összebalhézó barátja, Pritkin (a lány tudta nélkül) minden erejével a Codex elpusztításán fáradozik, nem beszélve apjáról, aki démon lord lévén pedig az emberiséget igyekszik nagy erőkkel lemészárolni.
Izgalomból, titkokból és összefüggésekből is akad tehát bőven, és szerencsére a humor sincs mellőzve az eseményekből, így a mindig mozgalmas történethez temérdek jól eltalált poén is párosul. Példának erejéért percekig nem tudtam levakarni az arcomról a vigyort, mikor Cassy véletlenül Mircea tudtára adta, hogy egy divattervező által megbűvölt szoknyájának köszönhetően, a konzul jelenléte előtt, a tanácsteremben felgyújtotta Marlowe szenátort, mire a vámpír reakció gyanánt, őszinte megdöbbenéssel kísérve (hozzám hasonlóan) kishíján megfulladt a röhögéstől. Az egyes szituációk leírása ugyancsak zseniálisra sikeredett, az író a részletesség mellett olyan hiteles természetességgel ábrázolja a jeleneteket, mintha csak valaki leugrott volna a boltba egy kiló kenyérért. Erre ugyancsak találó példa, mikor egy mágusok és vámpírok közti összecsapás eredményeként, a parkolóban felgyülemlett (emberi) maradványokat a túlélő vérszívók seprűvel és lapáttal kezdték eltakarítani, a betonra fröccsent vértócsát pedig mi sem természetesebb, újra leaszfaltozták, de az egyik lángoló kocsi által meggyulladt bénázó társuk esetlenségétől biztos, ami biztos még könnyesre is röhögtem magam.
.JPG)
Tele van tehát minden földi (és természetfeletti) jóval a könyv, több, mint 400 oldala ellenére sem tart viszont sokáig, mert egyszerűen olvastatja magát. A minden apró kis részletre kiterjedő fejezetek és a rengeteg ügyesen elhelyezett csavar szinte követhetetlenül tobzódik, mégis élvezi az ember, hogy mindig történik valami, sosincs üresjárat. A karakterek pedig valóban saját személyiséggel rendelkeznek, a történethez hasonlóan őket is egész részletekbe menően ismerhetjük meg. Cassy mellett én személy szerint Mircea-t kedveltem meg leginkább, a maga szenvedélyes szerelme, hűsége, ijesztő nyugalma és hűvös eleganciája egyszerűen mindent visz.
Pár nap telt el azóta, hogy az utolsó mondaton is átfutott a szemem, de máris hiányzik Karen Chance varázslatos világa. A széria előző két részét már meg is rendeltem, olyan ez a könyv, mint a drog - egyszer elkezded és mindig többre vágysz belőle. Utólag visszagondolva, azt kívánom, bár sose lett volna vége...
10/10
(A sorozat első része, a Megérint a sötétség egyébként jelölve van a könyves rovat bemutatójában is, aki tehát kíváncsi a történet elejére, ne felejtsen el nyomni egy pöttyöt jobb oldalt. Tessék bátran szavazni!)
