Ahogy ígértem, következzék most a "kimaradtak bejegyzése", kiegészülve egy tegnap esti henteléssel. Noha a váratlanul megsűrűsödött események miatt elég sokáig húztam ezt az ajánlót, kihagyni semmiképpen sem szerettem volna, ugyanis mindkét (illetve mostmár három) filmről elmondható, hogy stílusában kiemelkedő alkotás.
Haladjunk most időrendi sorrendben visszafelé, így elsőként a tegnap esedékes Éjféli etetést vesézném ki, már ha esetleg maga film nem tenné meg ugyanezt a nézővel. Mikor útjának indítottam a media playeremet, abban a tudatban tettem, hogy lazításképp egy jó thriller pörög majd le az elkövetkezendő másfél órában, ám lassacskán rá kellett jönnöm, hogy ez bizony szín tiszta horror, méghozzá a keményebbik fajtából.
Pedig a sztori úgy önmagában effektíve még nem egy nagy durranás. Van egy fotósunk, a nem éppen horror filmekből ismerős Bradley Cooper által (amúgy egész jól) alakított Leon, aki éppen hullámvölgyben lévő karrierjének talán egyetlen esélyét próbálja megragadni azáltal, hogy egyre bizarrabb képeivel igyekszik felkelteni a neves művész, Susan Hoff (Brooke Shields) érdeklődését. Ám mikor Leon épp kezdene kifogyni az ötletekből, az éjszaka közepén az utcán bámészkodva meglát egy, a metróban brutális gyilkosságokat elkövető pasast és követni kezdi, később pedig annyira rögeszméjévé válik a titokzatos hentes, hogy már nem csak a munkájában való elismerés, hanem az igazság utáni vágy is hajtja. Ennek következtében viszont idővel saját, és menyasszonya, Maya (Leslie Bibb) életét is egyre nagyobb veszélybe sodorja, miközben a fickó tömegszámra szedi áldozatait, mivel szemben (hullák hiányában) a rendőrség is tehetetlen.
A kezdetben kicsit gyengének tűnő metrós gyilkos történetét azonban olyan elképesztő képi megvalósításokkal tűzték tele, hogy szinte a film minden mozzanata külön elismerést érdemel, nem beszélve a folyatamosan fenntartott, soha meg nem szűnő feszültségről, köszönhetően Leon csillapíthatatlan kíváncsiságának, mely a borzongás mellett tökéletesen mutatja be az emberi telhetetlenség jelenségét is. Ahogy haladnak előre az események, egyre inkább szorul a hurok, közben szinte saját szempárjaink köszönnek vissza a metró ajtajának tükörképéből, mialatt a hentes mészárlásának mikéntjébe is egyre részletesebbén nyerünk betekintést. Más lapra tartozik, hogy a vért a végefelé azért már sikerült erős túlzásba vinni, a realitást tekintve ennyi vörös lét akkor sem csapolnánk le, ha az egész város lakosságát cafatokra darabolnánk. Ám ez igazából már csak kukacoskodás, maga a film hangulata, mondanivalója és ámblokk az egész megvalósítása nagyon a topon van, a zárásképp megmutatkozó összeesküvési csavar pedig még egy egészségeset belerúg a társadalomba. Könnyed kikapcsolódásnak még véletlenül sem nevezném, de aki valódi horrorra vágyik, az itt megtalálhatja a számítását. Ütős cucc.
10/9
Trailer:
A Következő három nap kapcsán már kicsit jobban próbára kell tennem a memóriámat, bár arra most is tisztán emlékszem, hogy eléggé mellbevágva támolyogtam ki a moziból. Azt előre elárulom, hogy a nagy fejtörők és grandiózus sztori nem szerepel a film erényei közt, de nincs is rá szükség, a tartalom drámai mondanivalója ugyanis minden ilyen jellegű hiányosságért kárpótol.
Minden akkor kezdődik, mikor a boldog házaspárt alkotó John és Laura (Russell Crowe & Elizabeth Banks) házában váratlanul megjelenik a rendőrség, a nőt pedig főnöke meggyilkolása miatt bilincsbe verve viszik el. John persze minden követ megmozdat felesége felmentése érdekében, de rövid időn belül maga is rájön, hogy végérvényesen kifogyott a törvényes eszközök adta lehetőségekből, így nem marad más választása, mint megszöktetni Laura-t, amihez egy korábban többször szökött rab tanácsát hívja segítségül. Az idő azonban rohamosan fogy, hisz Laura egyre nehezebben viseli a sorsát, olyannyira, hogy öngyilkossági kísérletet követ el, ami John részéről az utolsó csepp a pohárban. Ettől kezdve a férfi részletes tervezgetésbe kezd, pénz hiányában sorra szabadul meg értékeitől, miközben a sikeres szökés érdekében egészen a helyi piti kis gengszterek szintjére süllyedve bizniszel hamis okmányokért.
A film igazi szépsége a kötődés, hogy egy alapjáraton törvénytisztelő állampolgár gyakorlatilag egész eddigi életét feladva, milyen messzire képes elmenni a szerelem érdekében. Mondanom sem kell, Russell Crowe nevéhez méltó módon alakítja a megtört, kétségbeesett, mégis rendíthetetlenül elszánt férj szerepét. Akcióból épp annyi van, amennyit igényel a sztori, ezek közül is a végefelé sikerült egy megdöbbentő, egyben remekül megvalósított kamionos jelenetet kreálni, mialatt 3D-s vetítés nélkül is kishíján kiestem a székemből a moziban. Beszélni nem annyira érdemes erről a filmről, mint átérezni, ez adja meg igazán a nívóját - remek alkotás!
10/10
Feliratos előzetes:
A végére egy habkönnyű romantikus vígjátékot hagytam, ahol ezúttal tényleg találó a műfaji kategória, hisz poénokból és romantikából is jut bőven. A Hétmérföldes szerelem mondjuk tipikusan olyan film, amit a lehető legrosszabb olyankor nézni, mikor az ember egyedül kuporog az ágyában, de szerencsére a csöppet sem visszafogott stílusú humor képes ilyen téren mentőövet nyújtani a kedvünknek. A Szerelem és más drogokban ez pl. nekem nagyon hiányzott, mert bár a film önmagában jó (Jake Gyllenhaal-lal hogy a fenébe ne lenne az?), de mire eljut a sztori az eredetileg szánt katarzishoz, az ember már rég átázott zsebkendők óceánjában vergődik a párna fölött görnyedve.
A témához visszatérve, itt ilyen problémák nincsenek. Garrett és Erin (Justin Long & Drew Barrymore - ez utóbbi ijesztően hasonlít a Way Of Purity-s Tiril Skardal-ra) a tipikusan mai fiatalok életére jellemzően tengetik mindennapjaikat. Nem vágynak igazi kapcsolatra, csupán az élmény kedvéért vannak együtt. Rövidesen azonban akaratuk ellenére kezd komolyra fordulni a dolog, amit bár eleinte egyik fél sem akar beismerni, idővel kibukik belőlük a vallomás. A probléma csak az, hogy Amerika két egymástól legtávolabbi pontján élnek, így a táv-szerelem komoly kihívások elé állítják a friss párt, mind anyagilag, mind pedig a bizalom terén. A hiány és vágyódás gyötrelme bemutatása mellett persze a helyzet adta poénokat is megragadja a film, a nagy reményekkel induló, majd balul elsült telefonszex ilyen szempontból a csúcs, de megannyi apróbb, nehézségbe beleszőtt humoros szituációval találkozhatunk.
A történet aztán megkapja az előre sejthető szomorú ívét is, melynek végkimenetelében eleinte nem is lehetünk olyan biztosak, mint az általában lenni szokott, ám végül afféle lelki megnyugtatásként mégis pozitív irányba megy el végkifejlet. Kellemes film.
10/9
Szinkronos trailer:
A folytatásban:
Várhatóan legközelebb Boszorkányvadászat kritikával jövök péntek magasságában, majd Artas koncertbeszámoló valamikor a jövőhét folyamán, illetve Karen Chance Átölel az éjszaka c. könyve is bemutatásra kerül, még nem tudom mikor, mert erre szeretnék egy bővebb, összeszedett ismertetőt készíteni. A könyves rovatot illetően jelen állás szerint úgyfest, Melissa Marr tündérvilág sorozatának első része, a Veszélyes játék lesz a "kísérleti alany", ez azonban még bizonytalan, meg egyébként is majd elválik, lesz-e rá érdeklődés. Ennyi voltam mára.
