Most, hogy eltelt pár nap a szombati koncert óta, néhány rövid gondolat erejéig még visszatekintenék a hétvégi eseményekre. Egyrészt mert a sietség miatt kimaradt egy-két érdekesség, másfelől pedig ezúttal is szembesülnöm kellett azzal a lesujtó ténnyel, hogy a netes visszajelzések a Melechesh és Nile kettőst leszámítva, gyakorlatilag ügyet sem vetettek a többi zenekarra, vagy ha mégis, inkább ne tették volna. A magam részéről persze a Zonaria semmibevétele a legfájóbb pont, de kezdek hozzá szokni, hogy az általam különlegesnek titulált bandákban semmi értéket nem lát a közvélemény. Valahol persze ettől függetlenül (vagy éppen ezért) elégedettséggel tölt el a tudat, hogy "bezzeg én", csakhát piszkálja az ember csőrét, hogy az ilyen minőségi zenéket (és nem egyet-kettőt) nemes egyszerűséggel a szürke átlagba süllyeszt a média és a tömeg kooperációja.
A poszt kellemesebb részére rátérve, gondoltam megosztok veletek pár információt a Zona háza tájáról, miután a bulit követően kivétel nélkül sikerült erről-arról elcsevegnem a csapat minden tagjával. Először kicsit megállt bennem az ütő, mikor koncert után hiába lézengtem a merch pultnál, noha abban egészen biztos voltam, hogy ha a busz alá is kell feküdnöm a cél érdekében, de nem hagyom elmenni a srácokat anélkül, hogy találkozzak velük. Végül nem kellett ilyen drasztikus eszközökhöz folyamodnom, Simon Berglund ugyanis 10-20 perc várakozást követően megjelent a rakparton, innentől meg ugye már adva volt a "protekció". Amekkora állatok élőben, civilben annyira közvetlen és barátságos figurák. Amellett, hogy készséggel dedikáltak és pózoltak a fényképező lencséjének, mindenki kapható volt egy kis beszélgetésre is. 
Bár a performansz alatt kb. két hang után felismertem, hogy ez bizony új dal lesz, biztos ami biztos alapon rákérdeztem a dologra, de mint kiderült, nem tévedtem, valóban csepegtettek egy friss nótát a készülőben lévő albumról. Elsőre nekem valamivel fogósabbnak (nem dallamosabbnak!) tűnt, mint az eddigi dalok, de legnagyobb megelégedésemre úgy vettem észre, hogy pont a kedvenc Zona számaim (tehát a Slaughter, Damnation Dressed, Last Endeavor stb.) stílusának vonalát viszi tovább az új szerzemény. Ennek tudatában próbáltam puhatolózni az album címét illetően, ám Emil merő őszinteséggel közölte, hogy mégcsak munkacím sincs a tarsolyukban, noha maga a lemez kiadása (jelen állás szerint) 1-2 hónapon belül már esedékes, ami viszont igencsak örömteli. Nem tudom ki mennyire emlékszik a The Cancer Empire megjelenési időszakára, de akkor a borítót pl. egészen a hivatalos megjelenés napjáig titokban tudták tartani, míg maga a zene már rég felkerült a netre, szóval ennek fényében a külcsínt nem is nagyon feszegettem. Mindeközben Simon kiszúrta a pulóverem alatt díszelgő Deadlock-os pólómat, megjegyezvén, hogy imádja a német horda zenéjét, mire szinte hitetlenkedve kérdeztem vissza, annyira meglepett, hogy egyálatlán ismerik Sabine-ékat. Mindenesetre ettől fogva már az ízlésüket sem mertem egy percig se kétségbe vonni, közben meg persze hízott a májam és büszkén feszítettem a Manifesto idején Németországból rendelt büszkeségemben.
Miután a srácok folytatták a pakolást, bent megleltem a hiányzó láncszemet is a Wizziac hasonmás szólógitárosuk személyében. Mikor megkérdeztem, kedveli-e a Keep Of Kalessin-t, az igenlő válasz után már bukott is ki belőlem a megállapítás, miszerint headbangelés közben a megtévesztésig hasonlítanak egymásra a basszerrel, mire újabb beleegyezés érkezett, megtoldva azzal az ígéretesnek tűnő fantázia-projectel, hogy mivel a testvére is hasonló méteres szőke zuhatagot visel, akár meg is alapíthatnák a Long Blonde Hair metal bandát. A legenda születését csupán az a tény hátráltatja, hogy nem ismerik személyesen Wizziac-et, de feltételeztem, ez könnyen orvosolható probléma, főleg, hogy a KoK-ot nem különben jó arcok alkotják, mint azt volt szerencsém több ízben is megtapasztalni. A Zona kapcsán aztán elárulta, hogy (hozzám hasonlóan) neki is jobban bejön az Infamy And The Breed keményebb vonala, mint a Cancer dallamossága, de elmondása szerint a friss cuccon majd a kettő elegyét kapjuk aranytálcán, szóval semmi ok az aggodalomra. Dalok tekintetében lehullt a lepel többek között kedvenc Zonaria számáról, mely nem más mint az Infamy záró nótája, az Everything Is Wasteland, valamint megnyugtatott, hogy több játékidő esetén a Praise The Eradication-t is el szokták tolni, míg a Rendered In Vain általában a tökéletes zárást prezentálja a műsorok végén. Koncertek terén elmondása szerint szívesen turnéznának többek közt az Arch Enemy-vel, és bár a Nightrage utáni érdeklődésem nem villanyozta fel túlzottan, nem vetette meg a kollégákat. Lelkesedésemben aztán felvetettem annak lehetőségét, hogy akár Pestre is költözhetnének egy időre, hogy aztán majd én cuccolják át Svédországba. A hülyülés aztán hirtelen komolyra fordult, mikor a fesztiválok kerültek szóba. Némi hazai promóciót követően, gyakorlatilag elsőkézből meghívást kaptam a márciusi House Of Metal fesztre, ami pont a csapat alakulásának helyszínén, Umeå-ban kerül majd megrendezésre, és noha még nincs hivatalosan konfirmálva a fellépésük, a többi nagyágyú mellett szinte biztos, hogy ők is készülnek majd egy bő 45 perces programmal.
Ezen a ponton a zárás miatt sajnos kénytelenek voltunk félbeszakítani a társalgást, ám biztos vagyok benne, hogy a későbbiekben lesz még alkalmunk a folytatásra. Itthon aztán felrúgva minden lehetséges akadályt, szemügyre vettem az esetleges svédországi metal túra költségeit, mely bár nem lenne olcsó móka, közel sem tartom elképzelhetetlennek a megvalósítást.
Ennyit tehát zárásképp a TWTGD turnéról, koncert bejegyzés legközelebb majd valamikor a jövőhét folyamán a 29-ei Artas lemezbemutatóról.
A bloggal kapcsolatban viszont még ide sűrítenék pár gondolatot. Előszöris a 2 beígért film ajánlót, ha minden jól megy, holnap posztolom, ehhez jön majd várhatóan még pénteken a Claire Foy kapcsán már korábban szóbakerült Boszorkányvadászat mozi premierjének értékelése. Az Off-metal ajánló is folytatódik majd valamikor, bár ez még egyelőre elég ködös, szívesen várom a releváns cd-k, zenekarok ajánlását. Ráadásképp pedig egy újonnan jött ötlet hatására, valószínűleg nyílik majd egy új rovat is, ahol egy könyv tartalma kerül majd, saját megfogalmazásban összegezve, párhuzamosan azzal, ahogyan haladok előre a sztoriban. Ennyit most előljáróban az újdonságokról, folytatás holnap.
