Lassacskán az oldal profilja kezd eltávolodni az eredeti irányvonaltól, ami nem feltétlenül baj, sőt kimondottan rajta vagyok az ügyön, hogy a tőlem telhető legszínesebb módon variáljam majd a témákat. Mivel az eddig tapasztaltak alapján a film kritikáknak kimondottan jó visszhangja van, ez mindenképpen helyet kap majd a jövőben is, illetve olyasmire is gondoltam, hogy bevezetnék egy ún. "off-metal" ajánlót, ahová a hallgatható egyéb stílusú zenék bemutatása kerülne, továbbá a fém zenék közül igyekszem a tőlem szokatlanabb lemezekre/stílusokra ráfeküdni, akit pedig elsősorban a "szakterületemhez" tartozó black és gothic anyagok érdekelnek, úgy is tudják hol kell keresni az ehhez kapcsolódó írásokat. Időközben egyébként már felmerült annak ötlete is, hogy egyfajta multikultúrális oldalt hozná(n)k létre, ez azonban még konkrétumok nélkül, csak gondolatban létezik. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a súlyos zenék teljesen eltűnnek a blogból, pusztán csak annyiról van szó, hogy igyekszem szélesíteni az esetleges érdeklődők körét.
Most azonban egy ízig-vérig metal bejegyzés következik, tegnap ugyanis film helyett végre megnéztem a régóta áhított Vreid DVD-t, valamint egyebek mellett szakítottam időt a Melechesh keleti hatású zúzdájára is.
Be kell valljam, kellemesen csalódtam a jeruzsálemi(!!) death metal-osok új albumában, bár a visszakozás valamelyest indokolt volt a részemről, egyfelől mert a srácok előző, Emissaries c. anyaga annak idején abszolút nem tetszett, másrészről pedig (vágjátok csak a fejemhez, hogy behatárolt az ízlésem) de tőlem nagyon távol állnak az ilyesfajta oriental cuccok, a médiában az egekbe magasztalt Orphaned Land "jézus-metal"-ja hallatán konkrétan azt sem tudtam eldönteni, hogy a röhögéstől melyik szekrénybe verjem a fejem... A Melechesh-hez visszatérve, valószínűleg nekik sem szavaztam volna bizalmat, ha nincs a Zonaria-val közös turné, így viszont nem csak, hogy esélyt adtam, de kimondottan megkedveltem a The Epigenesis-t, annak ellenére, hogy a tökéletestől azért elég messze áll a korong.
Kezdeném a legszembetűnőbb problémával, ami nem más, mint az album hossza. 1:11:24 death metal azért fogalmazzunk úgy, kicsit tömény, gondolhatnánk, ám itt nem ez okozza a gondot, sokkal inkább a helyenként fölöslegesen unalomig ismételt riffek, illetve a két, összesen 12 percet felemésztő instrumentális átkötők, melyek közül az utolsó előtti, The Greater Chain Of Being még kellemes is lenne a maga sivatagi piac hangulatával, de 7 percet azért ebből sem kérnék önszántamból. Másik számomra érthetetlen dolog a lemezt záró címadó nóta ugyancsak 12 perces zörgése. Ez összesen 24 perc, ami azt jelenti, hogy ezek mellőzésével egy szűk félórát le lehetett volna nyesni a játékidőből.
Hazájuk népi motívumainak szerepeltetése egyébként önmagában még nem lenne hátrány, van ahol valóban jólesőek a dallamok és a folk hatások tényleg változatosabbá teszik a dalokat. Egyéb pozitívum még Ashmedi vokálja, illetve van a korongon két oly mértékben kiemelkedő szerzemény, melyek után azt mondtam, hogy ezek után minden "sokperces" pöcsölést megbocsátok a csapatnak. A két dal nem más, mint a lemez elején helyet kapó, irgalmatlan thrash zúzda, a Grand Gathas Of Baal Sin, valamint a középtájt ékeskedő Defeating The Giants, aminek már a felvezetője is annyira eltalált, hogy az ember szinte már látatlanban, zsigerileg érzi a berobbanó gyalúlást. Szóval helyén van ez kérem szépen, kíváncsian várom a jövőheti performanszot.
10/7.5
Másik anyag amit újonnan teszteltem élesben, a gothic metal-ban utazó német Ansoticca Rise-ra keresztelt debütje. Forradalmi újdonságokat ugyan nem tartogatnak a világ elől, de nagyon kellemes, pihentető anyag, amit bármikor elő lehet venni, ha az ember megkívánja a stílust. Két fénypont azért erre az anyagra is jutott: az Endless Sacrifice és a Faces (On Fire) mindenképpen ideális nóták ismerkedésre.
Ami a Vreid Goddamnit-et illeti, úgy konkrétan a pofám leszakadt a műsortól, nem is tudom hol kezdjem a dicsőítést. A legalapabb dolog, amit személy szerint elvárok egy mai dvd-től az a kristálytiszta kép és a brutál megszólalás, ám néhányan még ezt sem képesek teljesítani, elég csak a Behemoth Evangelia Heretika-jának botrányosan halk megszólalására gondolni, ami oly mértékben elvette a kedvemet az egésztől, hogy mai napig nem néztem végig, sőt, elégedetten nyugtáztam, hogy milyen ügyesen csináltam, hogy levakartam a netről, mielőtt beruháztam volna rá eredetiben. Nem úgy a Vreid-nél, amivel eredetileg karácsonyra szerettem volna meglepni magam, ám pénz hiányában ez nem jött össze, így egyelőre csak feketén van nálam a cucc, de ezer százalék, hogy eredetiben is be fogom szerezni, ha valakik, hát ők tényleg megérdemlik, hogy becsüljék ennyire a munkásságukat.
A koncertet egyébként otthon Oslo-ban, a Rockefeller-ben rögzítették, ami olyan szempontból érdekesség, hogy anno az Arcturus is itt vette fel a (nem különben minőségi) Shipwrecked In Oslo c. dvd anyagát. Az már akkor is átjött, hogy milyen hangulata van a helynek, illetve, hogy a terem akusztikája is elsőrangú. A műsort nézve tényleg úgy érzi magát az ember, mintha ott állna a Rockefeller kellős közepén a hűséges norvég rajongók gyűrűjében, semmi polír, mesterséges adalék vagy erőltetettség nem érződik a felvételen.
A horda a tőle megszokott profizmussal hozza a formáját, Sture Dingsøyr pedig élőben is az egyik leginkább fülsimogató black metal torok, akit valaha hallottam. Dalok tekintetében gondosan ügyeltek rá, hogy az egész diszkográfiájukból merítsenek, így az olyan korábbi mesterművek, mint a Kraft vagy a Pitch Black Brigade sem maradtak érintetlenül. Látvány szempontjából a vélhetően nem kis költséget felemésztő pirós megoldások nagy vizuális élményt nyújtanak a zeneileg hibátlan alapok mellé, így e tekintetben ha nincs is nagy fényűzés, egyáltalán nem lehet okunk panaszra. A dvd-t leginkább a Darzamat Live Profanity-jéhez tudnám hasonlítani, mert noha maga a koncert ezesetben is elég rövid (47 perc), a minőség mind zeneileg, mind képileg a műfaj elitjébe tartozik. A jó dvd-hez persze jó dalok is szükségesek, de tudni kell kihasználni az ebben rejlő lehetőségeket, ennek fényében pedig lassan már a februárra várható soron következő nagylemezért is ölni lennék képes. Sok nagyágyú példát vehetne az ilyen underground bandák kiadványairól, Nergal-éknak pl. okvetlenül szóljon valaki... A koncert mellé bónuszként amúgy kapunk még egy bő 40 perces, részletes biográfiát, valamint a lemezen megtalálható a Pitch Black c. dalra készített hivatalos videóklip is (itt a pontszám alatt találjátok a 'tube-os feltöltést). A Vreid Goddamnit minden túlzás nélkül egy tökéletes kiadvány, melynek minden extrém metal kedvelőnél (eredetiben) ott a helye a polcon. Ez egy kibaszott mestermunka.
10/10
