Nos, kérem. Itt vagyok, megvagyok, (többek között) intenzív nyakfájással és rengeteg élménnyel felhalmozva a hétvégi állatkodás után. Mivel tényleg csomó minden történt Bécsben és amúgy is itt határok nélkül pötyöghetek minden apróságról, úgy döntöttem, hogy részletekre bontva fogom közzé tenni a beszámolót, minden bejegyzésben más-más oldaláról szót ejtve a metal-túrának.
Mielőtt belekezdenék a mondókámba, egy kis szerkesztési nehézségre felhívnám a figyelmet, ugyanis újabban azt tapasztaltam, hogy az egyre sokasodó tartalom (főként a képek és videók) miatt a lassabb gépeken nagyon nyöszörög a blog. Elsősorban a képekre szeretnék valami megoldást találni, mert a nagy felbontású fotókat iszonyat nagy macera méretre vágni az oldalhoz, szóval ha valaki jártas az ilyesmiben és ajánlana valami alternatív megoldást, azt megköszönném. Addig is, marad minden a megszokott módon.
És akkor szombat... Azt most előre elhatároztam, hogy ezúttal a párszázas ráfizetés ellenére is a vonatot választom az Orange-os buszok helyett. Ennek több oka is volt: egyfelől busszal csak a reggel 7 órás járat volt megfelelő opció, ami 10 óra körüli érkezéssel azt jelentette volna, hogy kb. 9 szabad órám lett volna Bécsben lézengeni a kapunyitásig, amit azért (bármennyire is van bőven látnivaló) egy csöppet sokalltam, főleg a pillanatnyi mínusz akárhány fokokban. Másrészről, legutóbb a házi készítésű útvonaltervekkel és kinyomtatott térkép részletekkel csúnyán befürödtem, a klubon kívül gyakorlatilag semmit sem találtam meg. Igaz, akkor mindezt tömegközlekedés nélkül kíséreltem meg, de most már egyértelmű, hogy - tapasztalatból mondom - gyalog nekivágni Bécs belvárosának egyenlő a teljes káosszal. Szóval a városnézés most elmaradt, noha a Mariahilferstrasse pl. pont ott volt közvetlenül a Westbahnhof vasútállomás mellett, de ezúttal túlságosan kicentiztem ahhoz az időmet, hogy beleférjen a kitérő. No de sebaj, majd nyáron, melegebb időben, bolti turista térképpel mindenképpen nekivágok majd meglesni a nevezetesebb dolgokat.
Időben amúgy nincs különbség a busz és a vonat között, mindkettő esetében 3 órás úttal kell számolnunk. Eredetileg 19:30-ra volt kiírva a door opening, így bőven ráértem kényelmesen elindulni a 13:10-es railjet-tel, ami négyre be is ért Bécsbe. A klub szempontjából mondjuk tanácsosabb a buszt választani, mert a Südtiroler Platz-tól már gyalog is, kényelmes tempóval egy bő fél óra alatt megközelíthető a Szene, míg a vonat esetében átszállásos metrózásra kényszerül az ember, ahol megintcsak nem nehéz rossz irányba elkóborolni az egymás hegyén-hátán tobzódó 6 vonalas metróhálózatban. Erősen ajánlott otthon netről kijegyzetelni, mivel hová meddig, noha minden ki van írva, ám ez nem mindenki számára jelent garanciát a sikerre (lásd jómagam). Ezúttal viszont nem volt gondom ebből, minden flottul ment, a Südtiroler-től meg már kiismertem magam, mintha világéletemben itt mászkáltam volna.
Egy gyors telefon haza, hogy élek még, aztán nosza, irány a Columbus center, ami a Favoritenstrasse sétálóutcájában mindig betonbiztos pont a melegedésre, egyben megoldás a wc problémára. Nem egy nagy épület, bevásárlóközpontnak még véletlenül sem nevezném, inkább ilyen mini-pláza jellege van, de esetünkben a célnak megfelel. Kávézóból is akad pár odabent, ám ennél kint sokkal jobbakat is találni. A fennmaradó időben aztán elballagtam kedvenc helyi mindenes boltomba, ahol tényleg minden megtalálható, amit csak az ember el tud képzelni. Az édességtől kezdve, műszaki cikkeken át a ruhákig mindenből óriási a választék, és amennyire láttam, az árak sem vészesen magasak - még magyar mércével nézve sem. Ajándékvásárlásra is tökéletesen alkalmas hely, szinte minden sorban találni valami ízléses apróságot, legyen szó akár csokiról vagy valami plüss "cukiságról". 
Miután a lemezek és filmek mellett szemügyre vettem a brutális mennyiségű édesség kínálatot, átsétáltam a Columbus center előtti cukrászdába, ami már lassan törzshelyemmé válik, hisz egyetlen osztrák látogatásom sem telhet el valami finom sütemény nélkül. Most azonban szakítva a hagyományokkal, a megszokott apfelstrudel-frühtetee páros helyett újítottam kicsit és a forró csoki mellé bepróbálkoztam egy eper öntetes vaníliás cuccal, ami aztán mint kiderült, a lehető legjobb választás volt. Isteni édesség, hangulatos hely, teljes kiszolgáltság - aki teheti, mindenképpen térjen be ide egyszer egy cardinalschnitte-re, nem fogja megbánni.
A cukrászdában elidőzve még bújtam egy kicsit a tündéres könyvemet, majd a forró csokitól új erőre kapva 6 óra felé elindultam a Gudrunstrasse felé, hogy még jóval kapunyitás előtt, biztonságos időben odaérjek a Szene bejáratához...
