Péntek tiszteletére amellett, hogy kín-keservvel végre sikeresen abszolváltam a vizsgáimat, sikerült elintéznem az ehavi koncertekhez szükséges előkészületeket, így a 22-ei A38-as Zonaria koncert és az egy héttel későbbi bécsi Artas lemezbemutató is biztossá vált.
Tegnap egyébként kíváncsiságból meglestem a Zona merch cuccait, és (hacsak nincs valami nagyon állat turné pólójuk) azt hiszem, már meg is van a kiszemeltem. Igaz megfogadtam, hogy januártól kicsit visszafogom magam, hogy nyáron végre kényelmesen összejöjjön valami nagy európai fesztivál, de lehetetlen ellenállni annak a gyönyörű The Cancer Empire borítónak... A bécsi árakból kiindulva a kinti szállásról időközben már lemondtam - 30 euró (egy éjszakára, a leggagyibb hotelben) helyett inkább alszok a vasútállomás ablakpárkányán, ezúttal amúgyis várhatóan vonattal megyek, miután a múltkori városnézési kísérletem csúnya kudarcba fulladt, a tízre beérkező orange-os busz miatt meg kerek tíz órát kéne mászkálnom a városban.
Zenével kapcsolatban még felhívnám a figyelmet az Incarnia nevű kanadai formációra, akik tavaly megjelent Proclamation c. debüt albumukon nagyon minőségi modern melo-death-et tolnak. Az anyag már régóta levadászható a netről, jómagam viszont csak a napokban szavaztam nekik bizalmat egy több örás last.fm-es felderítő túra után. Deadlock, MyGrain, Scar Symmtery fanok biztosan szeretni fogják.
Tegnap este nagyon rákészültem a brutálisnak ígért Mártírok-ra. Mikor végre bevágtam magam az ágyba, az idő már átlépte a mágikus éjfél határát, így tényleg minden adott volt egy igazán jó horrorhoz.
Szinte még el sem helyezkedtem igazán, mikor nyitány gyanánt máris fülsüketítő sikítozás törte meg a csendet. Lucie éppen szökésben volt az őt fogva tartó ismeretlenek elől, akik egy sötét helységbe zárva kínozták őt éveken át. A bezártságtól megbolondult lány aztán évekkel később egy őt üldöző "halott szellem" indíttatására egy idilli vasárnapon becsönget egy családhoz és egy shotgunnal bosszúból lemészárolja annak minden tagját, köztük a gyerekeket is, felismervén, hogy ők voltak az elkövetői múltbéli szenvedéseinek. Mindez körülbelül 5 kövér perc leforgása alatt. Ütős.
Ekkor lép be a cselekménybe Anna, Lucie barátnője, aki noha tisztában van a lány beteges elmeállapotával, még fogalma sincs róla milyen szörnyűségekbe keveredett. Miközben a vérfürdős igazságosztásban kételkedve próbálja eltüntetni a holttesteket, Lucie-t öngyilkosságba kergeti a szellem. Ezt követően Anna rátalál a kínzások helyszínére, ahol egy újabb áldozatot igyekszik védelme alá venni, ám ekkor váratlan idegenek jelennek meg a házban...
Ettől a ponttól fogva a film egészen új értelmet nyer. Az addig pusztán vizuális retteges hirtelen egy beteges, gyomorforgató, pszichoterrorba csap át, ami a végefelé már egyre inkább a drámai megközelítés felé megy el, mindezt olyan kivitelezésben, hogy félelem helyett már csak pőre undort kelt a tortúra. Az emberi érzéketlenségre ugyanakkor kiválóan sikerült rámutatnia az alkotóknak, akik maguk sem fogták vissza képzelőerejüket a történet megírásakor. Noha a film lényege és súlya nyilvánvalóan a második, fejben megterhelő részében keresendő, a magam részéről már kicsit soknak éreztem az utolsó "fázisok" bemutatását, a zárás viszont valóban zseniálisan megadja a léleknek a kegyelemdöfést.
Akik a szüntelen sikolyokat és vérben gazdag hentelést preferálják, azok kb. egy óra után ki is nyomhatják a filmet, ellenben akik a kemény látvány mellett a komoly mondanivalóval rendelkező, igazán kemény háttértörténetet is képesek megemészteni (és még gyomruk is van mindehhez), azok ha az adott pillanatban nem is feltétlenül, de utólag az utolsó bő fél órát is értékelni fogják. Az viszont 100%, hogy aki ezen végiggyűri magát, arra legközelebb már elég nehéz lesz ráhozni a frászt. Vegyes érzelmeket hagyott bennem a film, ám kikapcsolódásnak még viccből se nevezném. Megdöbbentő alkotás, stílusában magasan kiemelkedő, ugyanakkor határozottan kellemetlen élmény. Saját felelősségre lehet vele próbálkozni, nekem egyszer elég volt...
10/7
Trailer:
Most pedig promóciós rovatunk következik.
Ha valaki a vad headbangelés és az állat metal lemezek hallgatása közben nagyon nem tudja hova tenni magát a neten, az alábbi linken jófejségből küldhetne pár 5 csillagos szavazatot a felsorolt receptekre. (Csak meg kell nyitni egyenként, és a lap alján mehet a voks.) A műveket természetesen nem én követtem el (bár igény esetén szívesen publikálom a fokhagymás pirítós sajátos elkészítési procedúráját), de a szavazók közt kisorsolunk néhány pohár csapolt sört a jövő szombati Nile koncerten. :D
