Tartalom

Saját vélemény zenéről, filmről, könyvről, utazásról és minden ami közbejön.

Olvasói vélemény

Szavazás
Melyik stílus áll hozzátok a legközelebb?

black
gothic/symphonic
folk/pagan/epic
(melodic) death
thrash
core
doom
heavy/power

Goddamnit, I will not speak!

2011.01.15. 19:14 :: Swamplord

Lassacskán az oldal profilja kezd eltávolodni az eredeti irányvonaltól, ami nem feltétlenül baj, sőt kimondottan rajta vagyok az ügyön, hogy a tőlem telhető legszínesebb módon variáljam majd a témákat. Mivel az eddig tapasztaltak alapján a film kritikáknak kimondottan jó visszhangja van, ez mindenképpen helyet kap majd a jövőben is, illetve olyasmire is gondoltam, hogy bevezetnék egy ún. "off-metal" ajánlót, ahová a hallgatható egyéb stílusú zenék bemutatása kerülne, továbbá a fém zenék közül igyekszem a tőlem szokatlanabb lemezekre/stílusokra ráfeküdni, akit pedig elsősorban a "szakterületemhez" tartozó black és gothic anyagok érdekelnek, úgy is tudják hol kell keresni az ehhez kapcsolódó írásokat. Időközben egyébként már felmerült annak ötlete is, hogy egyfajta multikultúrális oldalt hozná(n)k létre, ez azonban még konkrétumok nélkül, csak gondolatban létezik. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a súlyos zenék teljesen eltűnnek a blogból, pusztán csak annyiról van szó, hogy igyekszem szélesíteni az esetleges érdeklődők körét.

Most azonban egy ízig-vérig metal bejegyzés következik, tegnap ugyanis film helyett végre megnéztem a régóta áhított Vreid DVD-t, valamint egyebek mellett szakítottam időt a Melechesh keleti hatású zúzdájára is.

Be kell valljam, kellemesen csalódtam a jeruzsálemi(!!) death metal-osok új albumában, bár a visszakozás valamelyest indokolt volt a részemről, egyfelől mert a srácok előző, Emissaries c. anyaga annak idején abszolút nem tetszett, másrészről pedig (vágjátok csak a fejemhez, hogy behatárolt az ízlésem) de tőlem nagyon távol állnak az ilyesfajta oriental cuccok, a médiában az egekbe magasztalt Orphaned Land "jézus-metal"-ja hallatán konkrétan azt sem tudtam eldönteni, hogy a röhögéstől melyik szekrénybe verjem a fejem... A Melechesh-hez visszatérve, valószínűleg nekik sem szavaztam volna bizalmat, ha nincs a Zonaria-val közös turné, így viszont nem csak, hogy esélyt adtam, de kimondottan megkedveltem a The Epigenesis-t, annak ellenére, hogy a tökéletestől azért elég messze áll a korong.

Kezdeném a legszembetűnőbb problémával, ami nem más, mint az album hossza. 1:11:24 death metal azért fogalmazzunk úgy, kicsit tömény, gondolhatnánk, ám itt nem ez okozza a gondot, sokkal inkább a helyenként fölöslegesen unalomig ismételt riffek, illetve a két, összesen 12 percet felemésztő instrumentális átkötők, melyek közül az utolsó előtti, The Greater Chain Of Being még kellemes is lenne a maga sivatagi piac hangulatával, de 7 percet azért ebből sem kérnék önszántamból. Másik számomra érthetetlen dolog a lemezt záró címadó nóta ugyancsak 12 perces zörgése. Ez összesen 24 perc, ami azt jelenti, hogy ezek mellőzésével egy szűk félórát le lehetett volna nyesni a játékidőből.


Hazájuk népi motívumainak szerepeltetése egyébként önmagában még nem lenne hátrány, van ahol valóban jólesőek a dallamok és a folk hatások tényleg változatosabbá teszik a dalokat. Egyéb pozitívum még Ashmedi vokálja, illetve van a korongon két oly mértékben kiemelkedő szerzemény, melyek után azt mondtam, hogy ezek után minden "sokperces" pöcsölést megbocsátok a csapatnak. A két dal nem más, mint a lemez elején helyet kapó, irgalmatlan thrash zúzda, a Grand Gathas Of Baal Sin, valamint a középtájt ékeskedő Defeating The Giants, aminek már a felvezetője is annyira eltalált, hogy az ember szinte már látatlanban, zsigerileg érzi a berobbanó gyalúlást. Szóval helyén van ez kérem szépen, kíváncsian várom a jövőheti performanszot.

10/7.5

Másik anyag amit újonnan teszteltem élesben, a gothic metal-ban utazó német Ansoticca Rise-ra keresztelt debütje. Forradalmi újdonságokat ugyan nem tartogatnak a világ elől, de nagyon kellemes, pihentető anyag, amit bármikor elő lehet venni, ha az ember megkívánja a stílust. Két fénypont azért erre az anyagra is jutott: az Endless Sacrifice és a Faces (On Fire) mindenképpen ideális nóták ismerkedésre.

 

 

 

 

Ami a Vreid Goddamnit-et illeti, úgy konkrétan a pofám leszakadt a műsortól, nem is tudom hol kezdjem a dicsőítést. A legalapabb dolog, amit személy szerint elvárok egy mai dvd-től az a kristálytiszta kép és a brutál megszólalás, ám néhányan még ezt sem képesek teljesítani, elég csak a Behemoth Evangelia Heretika-jának botrányosan halk megszólalására gondolni, ami oly mértékben elvette a kedvemet az egésztől, hogy mai napig nem néztem végig, sőt, elégedetten nyugtáztam, hogy milyen ügyesen csináltam, hogy levakartam a netről, mielőtt beruháztam volna rá eredetiben. Nem úgy a Vreid-nél, amivel eredetileg karácsonyra szerettem volna meglepni magam, ám pénz hiányában ez nem jött össze, így egyelőre csak feketén van nálam a cucc, de ezer százalék, hogy eredetiben is be fogom szerezni, ha valakik, hát ők tényleg megérdemlik, hogy becsüljék ennyire a munkásságukat.

A koncertet egyébként otthon Oslo-ban, a Rockefeller-ben rögzítették, ami olyan szempontból érdekesség, hogy anno az Arcturus is itt vette fel a (nem különben minőségi) Shipwrecked In Oslo c. dvd anyagát. Az már akkor is átjött, hogy milyen hangulata van a helynek, illetve, hogy a terem akusztikája is elsőrangú. A műsort nézve tényleg úgy érzi magát az ember, mintha ott állna a Rockefeller kellős közepén a hűséges norvég rajongók gyűrűjében, semmi polír, mesterséges adalék vagy erőltetettség nem érződik a felvételen.

A horda a tőle megszokott profizmussal hozza a formáját, Sture Dingsøyr pedig élőben is az egyik leginkább fülsimogató black metal torok, akit valaha hallottam. Dalok tekintetében gondosan ügyeltek rá, hogy az egész diszkográfiájukból merítsenek, így az olyan korábbi mesterművek, mint a Kraft vagy a Pitch Black Brigade sem maradtak érintetlenül. Látvány szempontjából a vélhetően nem kis költséget felemésztő pirós megoldások nagy vizuális élményt nyújtanak a zeneileg hibátlan alapok mellé, így e tekintetben ha nincs is nagy fényűzés, egyáltalán nem lehet okunk panaszra. A dvd-t leginkább a Darzamat Live Profanity-jéhez tudnám hasonlítani, mert noha maga a koncert ezesetben is elég rövid (47 perc), a minőség mind zeneileg, mind képileg a műfaj elitjébe tartozik. A jó dvd-hez persze jó dalok is szükségesek, de tudni kell kihasználni az ebben rejlő lehetőségeket, ennek fényében pedig lassan már a februárra várható soron következő nagylemezért is ölni lennék képes. Sok nagyágyú példát vehetne az ilyen underground bandák kiadványairól, Nergal-éknak pl. okvetlenül szóljon valaki... A koncert mellé bónuszként amúgy kapunk még egy bő 40 perces, részletes biográfiát, valamint a lemezen megtalálható a Pitch Black c. dalra készített hivatalos videóklip is (itt a pontszám alatt találjátok a 'tube-os feltöltést). A Vreid Goddamnit minden túlzás nélkül egy tökéletes kiadvány, melynek minden extrém metal kedvelőnél (eredetiben) ott a helye a polcon. Ez egy kibaszott mestermunka.

10/10

Szólj hozzá!

Ajánlott napi sokk

2011.01.14. 20:30 :: Swamplord

Péntek tiszteletére amellett, hogy kín-keservvel végre sikeresen abszolváltam a vizsgáimat, sikerült elintéznem az ehavi koncertekhez szükséges előkészületeket, így a 22-ei A38-as Zonaria koncert és az egy héttel későbbi bécsi Artas lemezbemutató is biztossá vált.

Tegnap egyébként kíváncsiságból meglestem a Zona merch cuccait, és (hacsak nincs valami nagyon állat turné pólójuk) azt hiszem, már meg is van a kiszemeltem. Igaz megfogadtam, hogy januártól kicsit visszafogom magam, hogy nyáron végre kényelmesen összejöjjön valami nagy európai fesztivál, de lehetetlen ellenállni annak a gyönyörű The Cancer Empire borítónak... A bécsi árakból kiindulva a kinti szállásról időközben már lemondtam - 30 euró (egy éjszakára, a leggagyibb hotelben) helyett inkább alszok a vasútállomás ablakpárkányán, ezúttal amúgyis várhatóan vonattal megyek, miután a múltkori városnézési kísérletem csúnya kudarcba fulladt, a tízre beérkező orange-os busz miatt meg kerek tíz órát kéne mászkálnom a városban.

Zenével kapcsolatban még felhívnám a figyelmet az Incarnia nevű kanadai formációra, akik tavaly megjelent Proclamation c. debüt albumukon nagyon minőségi modern melo-death-et tolnak. Az anyag már régóta levadászható a netről, jómagam viszont csak a napokban szavaztam nekik bizalmat egy több örás last.fm-es felderítő túra után. Deadlock, MyGrain, Scar Symmtery fanok biztosan szeretni fogják.


Tegnap este nagyon rákészültem a brutálisnak ígért Mártírok-ra. Mikor végre bevágtam magam az ágyba, az idő már átlépte a mágikus éjfél határát, így tényleg minden adott volt egy igazán jó horrorhoz.

Szinte még el sem helyezkedtem igazán, mikor nyitány gyanánt máris fülsüketítő sikítozás törte meg a csendet. Lucie éppen szökésben volt az őt fogva tartó ismeretlenek elől, akik egy sötét helységbe zárva kínozták őt éveken át. A bezártságtól megbolondult lány aztán évekkel később egy őt üldöző "halott szellem" indíttatására egy idilli vasárnapon becsönget egy családhoz és egy shotgunnal bosszúból lemészárolja annak minden tagját, köztük a gyerekeket is, felismervén, hogy ők voltak az elkövetői múltbéli szenvedéseinek. Mindez körülbelül 5 kövér perc leforgása alatt. Ütős.

Ekkor lép be a cselekménybe Anna, Lucie barátnője, aki noha tisztában van a lány beteges elmeállapotával, még fogalma sincs róla milyen szörnyűségekbe keveredett. Miközben a vérfürdős igazságosztásban kételkedve próbálja eltüntetni a holttesteket, Lucie-t öngyilkosságba kergeti a szellem. Ezt követően Anna rátalál a kínzások helyszínére, ahol egy újabb áldozatot igyekszik védelme alá venni, ám ekkor váratlan idegenek jelennek meg a házban...

Ettől a ponttól fogva a film egészen új értelmet nyer. Az addig pusztán vizuális retteges hirtelen egy beteges, gyomorforgató, pszichoterrorba csap át, ami a végefelé már egyre inkább a drámai megközelítés felé megy el, mindezt olyan kivitelezésben, hogy félelem helyett már csak pőre undort kelt a tortúra. Az emberi érzéketlenségre ugyanakkor kiválóan sikerült rámutatnia az alkotóknak, akik maguk sem fogták vissza képzelőerejüket a történet megírásakor. Noha a film lényege és súlya nyilvánvalóan a második, fejben megterhelő részében keresendő, a magam részéről már kicsit soknak éreztem az utolsó "fázisok" bemutatását, a zárás viszont valóban zseniálisan megadja a léleknek a kegyelemdöfést.

Akik a szüntelen sikolyokat és vérben gazdag hentelést preferálják, azok kb. egy óra után ki is nyomhatják a filmet, ellenben akik a kemény látvány mellett a komoly mondanivalóval rendelkező, igazán kemény háttértörténetet is képesek megemészteni (és még gyomruk is van mindehhez), azok ha az adott pillanatban nem is feltétlenül, de utólag az utolsó bő fél órát is értékelni fogják. Az viszont 100%, hogy aki ezen végiggyűri magát, arra legközelebb már elég nehéz lesz ráhozni a frászt. Vegyes érzelmeket hagyott bennem a film, ám kikapcsolódásnak még viccből se nevezném. Megdöbbentő alkotás, stílusában magasan kiemelkedő, ugyanakkor határozottan kellemetlen élmény. Saját felelősségre lehet vele próbálkozni, nekem egyszer elég volt...

10/7

Trailer:


 
 

Most pedig promóciós rovatunk következik.

Ha valaki a vad headbangelés és az állat metal lemezek hallgatása közben nagyon nem tudja hova tenni magát a neten, az alábbi linken jófejségből küldhetne pár 5 csillagos szavazatot a felsorolt receptekre. (Csak meg kell nyitni egyenként, és a lap alján mehet a voks.) A műveket természetesen nem én követtem el (bár igény esetén szívesen publikálom a fokhagymás pirítós sajátos elkészítési procedúráját), de a szavazók közt kisorsolunk néhány pohár csapolt sört a jövő szombati Nile koncerten. :D

http://receptek.tv/index.php?oldal=54&krit=gock&verseny=1

Szólj hozzá!

Egy terhes nap...

2011.01.13. 19:39 :: Swamplord

Lassan kezdem azt hinni, hogy a környezetemnek hála a Riotology-t egyhamar nem fogom tudni zavartalanul végighallgatni, viszont egyre jobban megragadnak bennem a dallamok. A 16 számból az első 10 zsinórban 100%-os, persze a többi 6 sem gyenge, de velük egyelőre még barátkozom. Legfrissebb kedvenceim jelenleg a Fortress Of No Hope, a The Day The Books Will Burn Again és a The Suffering Of John Doe, ami az O5-ös átvezetőktől eltekintve, az album legdallamosabb, helyenként már-már slágeresnek mondható tétele.

Az új MyGrain is egyre jobban bejövős, a Trapped In An Hourglass és a záró Cataclysm Child személyében úgyfest, az új lemezen is megtaláltam a számomra kiemelkedő dalokat.

Néznivalók tekintetében a mai menü egy aktuális mozis vígjáték, tegnap ugyanis a Terhes társaságra esett a választásom, amit sajnos továbbra is elég gyenge minőségben, de sikerült beszereznem.

Eleinte kicsit viszolyogtam ettől a filmtől, mondván az ilyen nagyon mai-nagyon erőltetett "vígjátékok" kicsit nekem már kilógnak az ízlésvilágomból, de végül úgy voltam vele, hogy a Prom Night-ot azért elég izzasztó feladat lesz alúlmúlni, legrosszabb esetben majd kínomban röhögök. Ez utóbbira szerencsére nem került sor, mert a poénok nagy része ha nem is minden esetben verdeste az intellektualitás határát, de aránylag emészthetőre és ha már minden kötél szakad, legalább tényleg szórakoztatóra sikeredett. A történeten mondjuk valószínűleg itt sem agyaltak sokat, számolni sem lehet, hány helyen sütötték már el a "komoly üzletember mellé berakom a világ idiótáját" c. sémát, de úgy tűnik, ez még mindig képes eladni egy tipikusan egyszer-nézős filmet.

A Másnaposokból már ismerős Zach Galifianakis ettől függetlenül most is jól adja a hülyét, melyre Robert Downey (Peter) is a kellő idegösszeroppanással reagál, így a hangsúly tisztán a Los Angeles-be vezető macerás út nehézségein van. Vannak jobb és gyengébb periódusok, előbbi terén Ethan apjának kávésdobozba zárt hamvai az abszolút csúcspontja a filmnek. Moziban nem biztos, hogy fizetnék érte, de otthon egyszer meg lehet nézni, ha az ember kicsit a szokásosnál szabadabb stílusú humorra vágyik.

10/7

Előzetes:

 

Ma estére, ajánlásra kaptam egy elméletileg igen ütős horrort (Mártírok), illetve délután magam is találtam egy ígéretesnek tűnő vérengzést (A gyilkos bennünk /From Within/). Szívesen fogadok egyébként ötleteket, javaslatokat bármilyen kategóriában. Lehet nyugodtan kommentelni vagy máshol megkeresni és bombázni a megmérettetésre szánt jobbnál-jobb filmekkel!

 

Szólj hozzá!

Utazásos olvasnivaló

2011.01.12. 19:20 :: Swamplord

A hét nagy része letudva és éjjel végre megjött a havi pénzem is, úgyhogy pár perccel ezelőtt meg is rendeltem az első "Nordic Vision" magazinomat, ami olyan szempontból érdekes, hogy konkrétan black metal-ra specializálódott norvég lap, angol nyelven, és hát kevés hitelesebb forrást lehetne találni annál, mint egy, a black metal hazájából származó havi magazint. Az újságra még anno a decemberi Blackfest után bukkantam rá a Way Of Purity myspace oldalán, többek közt róluk is cikkeznek az e havi számban, mellettük pedig olyan (számomra) fontosabb zenekarok kaptak még helyet, mint a Limbonic Art, a Nidingr, a Horned Almighty és a Waklevören, valamint egy címlapsztori a Dimmu Borgir-ral az Abrahadabra kapcsán, kiegészítésként pedig egy Antonella Arismendi nevű fotóssal készült írás a "black metal divatról". Mindez 10 euróért, az Angstkrieg nevű banda első demójával ajándékba, magába foglalva a szállítási és minden egyéb költséget. Szerintem ez abszolút korrekt, főleg, ha figyelembevesszük, hogy mondjuk egy Nuclear Blast-os rendelés esetén már a postaköltség önmagában is 16 euró(!)...


 

http://www.nordicvisionmag.com/destructsite.html

 

Más. Tegnap miután kiélvezkedtem magam a friss metal cuccokkal, este végül két filmet is bevállaltam, köztük a már napok óta halogatott Utazó-t, aztán miután az éjszaka közepén betegre zabáltam magam, jobb híján kínomban még benyomtam a Prom Night, azaz a Szalagavató c. horrort. Mondanom sem kell, előbbi film nyerte a párharcot...

Alapjáraton pedig sem Angelina Jolie-t, sem Johnny Depp-et nem kedvelem túlzottan, bár utóbbinak azért voltak jó filmjei, de "Endzsi" engem konkrétan irritálni szokott, akárhol is látom meg a nevét. Ezúttal azért puhított valamit ezen megítélesemen, a higgadt, kimért Elise szerepét szerintem teljesen jól alakította, bár ahogy a neten olvastam, saját bevallása szerint, igen nehezére esett egy ilyen, a személyiségével homlokegyenest szembemenő stílusú nőt alakítani.

A film ugye feliratos (legalábbis az enyém), a magyar szöveget pedig sikerült a lehető legkisebbre belőni, megfosztva ezáltal kényelmes helyemtől az ágyban. A viccet félretéve, máris egy viszonylag eseménydús nyitányt kapott a film, ahol rögtön bele is csöppenünk az események kellős közepébe, amit aztán lépésről lépésre, szinte Frank-el (J.D.) párhuzamosan kezdünk megérteni és kibogozni belőle, hogy ki-kicsoda és mit akar a másiktól. Ez a része kicsit zavart is a dolognak, hogy majd' félórán keresztül úgy zajlanak a történések, hogy csak a sötétben tapogatózok. Aztán rá kellett jönnöm, hogy különösebb kerettörténet vagy más szálon futó cselekmény nemigen jut már szóhoz, de később pont ez a lassú kuszaság zagyvált össze mindent annyira, hogy a végén egy hangos "bazdmeg"-et elkiáltva üljek az ágyon leforrázva.

Eleinte nem igazán fogott meg a sztori (már ha ezt annak lehet nevezni), mert sokáig úgy tűnik, mintha az égvilágon semmiről nem szólna a film, azon kívül, hogy vajon miért szűri össze a levet egy Velencébe tartó nő egy vadidegen amcsi matek tanárral. A váratlan befejezés aztán értelmet adott a dolognak és összességében tetszett is a film, bár megsúgom, a vígjátéktól ez nagyon messze van, inkább egy visszafogottabb thriller-nek mondanám, ha már kategorizálni kell.

Akik hozzám hasonlóan kicsit nehéz felfogásúak és képesek x idő után belefeledkezni a filmbe, azoknak kiváló szórakozást nyújthat a dolog, ellenben akik általában már az első fél óra után képesek felvázolni maguknak a végkimenetelt, szinte garantáltan unatkozni fognak.

10/8

Szinkronos trailer:

A Szalagavatóról csak pár mondatban annyit, hogy már maga a sztori is annyira sablon, hogy tényleg semmi perc alatt elveszi az ember kedvét az egésztől.

Donna szüleit kisgyerek korában a szeme láttára ölik meg az otthonukban, amit a csaj az ágy alá bújva (milyen eredeti...) néz végig. Később, végzős korára újra előtörnek benne az emlékek, majd a szalagavatója napján az elmegyógyintézetbe került gyilkos megszökik és felkeresi a lányt. (Mert persze tudja hová ment bulizni. Biztos GPS-t nyelettek vele a szülei annak idején...) A hotelben aztán sorra tűnnek el az emberek, mígnem Donna-t is megtalálja a férfi, akit azonban az időközben értesített rendőrség ugyan kimenekít, de így sem lesz nyugta.

 

 

Az egyetlen dolog amivel meg lehetett volna menteni ezt a filmet, az a gyilkosságok kivitelezése lett volna, de azt is sikerült annyira bénán megoldani, hogy vért szinte egyáltalán nem látni a filmben, a pasi pedig egy szem késsel gyalúlja végig a népet - egy elmebetegtől azért többet várna az ember, nem? De.

10/4

 

 

Trailer:

 

Az írás közben végigment a Battlelore Doombound-ja is, de ennek még adok majd pár hallgatást, mielőtt véleményezném, illetve délután már az új Arafel-t is felpakolták netre, ami elsősorban az Equilibrium-ból kilépett Helge Stang, nameg a márciusi Paganfest miatt érdekel igazán.

Estére három film esélyes: A csúf igazság (vígjáték); Az álmosvölgy legendája (horror); Terhes társaság (vígjáték).

Ennyit mára, hallgassatok sok Kadavrik-ot.
 

Szólj hozzá!

Napi ajándékcsomag

2011.01.11. 21:56 :: Swamplord

A mostani poszt apropója három lemez, méghozza három megjelenés előtt kiszivárgott anyag, melyek délután egyszerre zúdultak a nyakamba a mediaboom-ot böngészve. Eredetileg az új Sirenia-t vadászom már napok óta, de ez a "mega-csomag" mindenért kárpótolt. Ja és, ugye említettem már, hogy letölteni csúnya dolog...?

Gyakorlatilag visítozva vertem a fejemet az asztalba, mikor megláttam a Riotology-t virítani az mp3-ak között, bár eredetileg úgy terveztem, hogy majd a bécsi lemezbemutatón hallom először az új hentelést, de mondanom sem kell, képtelen voltam ellenállni a kísértésnek. Eddig kétszer végigment a cucc, perpill az első hallásra lemészárló Rassenhass dörög, sajnos már csak fülesen, kb. két perce lépett életbe ugyanis az itthoni sápítozás és a velejáró újabb lecseszés. Kevés rohadtabb dolog van a világon, mint mikor az embernek csorog a nyála valamiért, aztán jön rá a hidegzuhany. A zenére visszatérve, nem tudom, hogy lesz-e lehetőségem teljes értékű recenziót írni a cuccról, de így elöljáróban kétségek nélkül állíthatom, hogy igen, az Artas megint megcsinálta, a Riotology legalább annyira odabasz, mint anno a debüt korong. Óriási aprítás lesz erre 29-én!

 

Másik aminek nagyon örültem, az az új Battlelore cd. Meghallgatni ugyan még nem volt időm, helyesebben inkább hangulatom, ilyen bolondok házában nem ugyanaz a fílingje, mint egy esős napon vagy este egyedül a gyertyafény mellett, szóval ennek varázsát egyelőre még érlelgetem a megfelelő pillanatra, ami remélhetőleg a napokban már esedékes lesz.

 

 

 

 

 

A hab a tortán a MyGrain saját nevére keresztelt harmadik stúdióalbuma. A Signs Of Existence-ért annak idején elég durván odavoltam és az Orbit Dance-on is volt pár fülbemászó energialöket (W.I.F., Darkbound - hogy csak a kedvenceket említsem), így újabban akármennyire is eltávolodtam a modern metal-tól, nagyon kíváncsi voltam a finnek új munkájára. A borító egyszerű és gagyi - lapozzunk. A belbecs viszont kellemesen döngölős, futurisztikus fém zenét rejt, ami még így az első, felületes hallgatásra is változatos témákat tudott nyújtani. Amúgysem árt, ha megint kicsit rákapok a stílusra, hiszen az új Deadlock is a kanyarban van már.

 

A fentebb elpanaszolt audió-diktatúra miatt azért kicsit bennem van a tüske, így filmek terén ma sem vállalkozom már semmi extra vérengzésre, más kategben viszont nem túl széles a választékom. Sanszos az Utazó...

Szólj hozzá!

Hozzámjössz?

2011.01.11. 15:08 :: Swamplord

Sikeresen túlvagyok a mai kötelező megpróbáltatásokon, éppen pörög a Zonaria, elvégre közeledik az A38-as buli, szóval majd egy kicsit Melechesh-t meg a Dew-Scented-et is gyűrni kéne addig. Ahogy hallottam utóbbit pont most hagyta ott a ritmusgitáros (Martin Walczak), de nem hinném, hogy ez különösebben befolyásolná majd a színvonalat, elvégre úgyis Leif a csapat motorja, meg amúgyis kerítettek már maguknak mást a turnéra, konkrétan Michael Hankel-t a Holy Moses-ból.


A mostani bejegyzésben bátorkodnék megejteni életem első film kritikáját, bár ez így önmagában nem igazán helytálló, hisz mint korábban írtam nem vagyok különösebben jártas a filmek világában.

A tegnap esti "mozi" viszont ritka kellemes kikapcsolódás volt, szinte minden problémámtól és aggodalomtól el tudtam vonatkoztatni alatta. Isla Fisher főszereplésével ez mondjuk így utólag nem is olyan nagy meglepetés, mondom ezt úgy, hogy ebben a filmben láttam őt először (legalábbis emlékeim szerint). Újabban egyébként valami természetfeletti képességgel sikerül belenyúlnom az olyan filmekbe, ahol valami elképesztő vörös istennő játszik.

 Kezdődött az egész a Könnyű nőcskével (Emma Stone)...

 

 

 

 

...majd jött a Szökőhév (Amy Adams)... 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

...most meg itt a Randi az oltárnál Isla-val.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Újabb nyomós indok a csajos vígjátékok mellett, és ha már témánál vagyunk, nálam kétségkívül Amy az első számú befutó, amihez gyanítom nagyban hozzájárult, hogy van némi hasonlóság közte és Simone közt az Epica-ból. :)


A filmre rátérve, a sztori lényege, hogy mikor Anderson feleségül kéri barátnőjét, a lány meglepettségében(?) meghal, a srác pedig elég nehezen dolgozza fel a történteket, míg egy haverja rá nem beszéli, hogy próbáljon magának mást találni. Mindez egy kávézóban történik, ahol Anderson végül beadja a derekát és spontán feleségül kéri a pincérnőt, Katie-t, aki annak ellenére igent mond, hogy nemrég hasonló ajánlatot kapott barátjától. A folytatás innentől már adja magát, és bár nem jönnek percenként az igazán nagy poénok, az ember hajlamos mégis végig mosolyogni a történéseket, egy-két csúcsponttal, mint pl. Katie lesittelt apjának viselkedésével vagy a végefelé az állandó rendőri hajszával kiegészülve. Az eljegyzéses téma ellenére viszont egyáltalán nem nyálas a történet, sokkal inkább egy kedves, szórakoztató kikapcsolódást nyújt, amit bárkinek jó szívvel tudok ajánlani egy kegyetlen hétköznap utáni egyedül töltött estére.
 

Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=Bn10w6WQAJw

10/8
 

 

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása